Skip to Content

2011. 02. 22. Magyar Hírlap - Újságcikk a "Vitézségért" című kötetről

A világháborús magyar vitézek emlékezete Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Könyv

Vitézség címmel mutatták be a minap a HK Hermanos Kiadó új kötetét. A könyv tíz évvel ezelőtt, 2001-ben már megjelent – a mostani annak bővített és átdolgozott kiadása.

A mű a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Éremről, a második világháború legrangosabb magyar katonai kitüntetéséről szól, és azokról a katonákról, akik ezt megkapták: huszonkét katonatiszt élettörténete, kiemelve azt a hőstettet, amellyel kiérdemelték a rangos elismerést. A leírásokat korabeli portrék és más, történelmi értékű fényképfelvételek, dokumentumok egészítik ki. Nyilván említeni sem kell, hogy a kötet mondanivalóját tekintve a hazaszeretetről, a hősiességről, a magyar katonáról s az emberről szól. Szigorúan ebben a sorrendben. Tény, hogy 2011-ben ez szokatlan értékskálának tűnik. Magukból a történetekből kitűnik, hogy azok az emberek, akik megkapták a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet, e skála szerint éltek. Még ha nem is gondoltak erre a harcnak abban a pillanatában, amikor hőssé váltak. Nyilván csak cselekedtek, tették a dolgukat mint magyar katonák. Kár lenne ezt a megrendítően tiszta mondanivalót tovább ragozni, magyarázni. Hiszen a huszonkét férfi sem tett mást, csak ősei útját járta. Nemeskürty Istvántól tudjuk, hogy a szovjet tisztek gyakran úgy igazították el támadásra induló egységeiket, hogy figyeljenek oda, mert a magyar katona csak a tanktól tart, de különben bátran harcol. Ami a történetek megfogalmazását illeti, egyszerű szövegről van szó. Egyrészt az érzelmi elemek is csak nagyon áttételesen érvényesülnek benne, másrészt pedig semmiféle politikai, ideológiai tartalom nem bújik meg a sorok között. A kötet hivatalos bemutatóján több férfi is elmondta, ő már korábban megszerezte a könyvet, s esténként felolvas belőle a gyerekeinek. Ha valaki ezzel a világgal találkozik gyermekkorában, abból lehet, hogy olyan felnőtt lesz, aki ha nem is feltétlenül a katonai értelemben vett hősiesség, de mindenképpen a hazaszeretet jegyében él majd. Ennek pedig rendkívül sok ellenzője van kívül és belül is, hiszen új „értékek” formálódtak: a haza helyett a profit, a szeretet helyett pedig az érzelmi intelligencia. A könyv huszonharmadik szereplője egy német Stuka-pilóta, Hans-Ulrich Rudel. Tudni kell, hogy csak a nagyon tapasztalt JU87-személyzet élte túl a háborút. A gép már 1940-ben, az angliai csata idején is elavult volt. Rudel híres harckocsivadász hírében állott, amúgy harmincszor lőtte le az ellenség a zuhanóbombázóját. A Magyarországon véghezvitt katonai tetteiért megkapta az Arany Vitézségi Érmet. Egy sebesülés következtében a fél lábát amputálni kellett, de protézissel is repült, a háború után pedig síelt, úszott, teniszezett, sőt ötven méter híján megmászta Argentína legmagasabb hegycsúcsát, a 7020 méteres Aconcaguát.

Illésfalvi Péter, Kovács Vilmos, Maruzs Roland:
Vitézségért – HK Hermanos Kiadó, 2011

Sinkovics Ferenc