Skip to Content

2011. 02. 17 Utazónet - Cikk a csendőrségről szóló kiállításról

http://www.utazonet.hu/hittel-becsulettel-vitezul.html

 

Révay András: Híven, becsülettel. vitézül

 

Tudományos konferencia, emléktábla avatása és kiállítás megnyitása szerepelt a programban a Magyar Királyi Csendőrség megalakulásának 130. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban.

Kedves Gyula ezredes a Hadtörténeti Intézet és Múzeum igazgatója a megnyitáskor arra emlékeztette a meghívott vendégeket, hogy ez a kiállítás nem egy szép kezdeményezés egyik aktusa. Annál sokkal több. Régi adósság törlesztése. A csendőrség története félreértésekkel és félrehallásokkal terhes szelete a magyar történelemnek. A most megnyitott kiállítás csak azt kívánja bemutatni, milyen is volt ez az őrtestület? A címe ugyan túl bonyolult: „A polgári magyar állam központosított közbiztonsági őrtestülete, a Magyar Királyi Csendőrség” – ám pont azért, mert nem akar befolyásolni. Az összetett téma részletes kifejtésére inkább a délelőtti és délutáni előadások során vállalkoztak.

Ez a testület három generáción keresztül tökéletesen teljesítette azt a feladatot, amiért létrehozták. A magyar vidék életébe garantált közbiztonságot hozott. Ugyanakkor tisztán kell látnunk, hogy a kezdete és a vége meglehetősen különös volt. A csendőrség Európa számos országában ma is létező, általában katonai elvek szerint működő, rendfenntartó szervezet. Az első ilyen közrendvédelmi szervezetet Franciaországban hozták létre „gendarmerie” néven, I. Napóleon uralkodása idején. Ebből az elnevezésből származik a magyar „zsandár” szó.

A napóleoni háborúk alatt Franciaországhoz csatolt Lombardiában is felállítottak zsandáralakulatokat és amikor a tartomány 1815-ben az Osztrák Császárság részévé vált, a korszerű közbiztonsági szervezetet nem oszlatták fel. Az 1848-as forradalmak és a magyar szabadságharc idején működését kiterjesztették a császárság egész területére, nálunk a forradalom híveinek vadászata, hóhérkézre juttatása volt a feladata. Enyhe kifejezés, ha zsandárokkal szemben kialakult népi érzületet csak ellenszenvnek nevezzük. A kiegyezés után magyar fennhatóság alá került, két megmaradt zsandár-ezred képezte az 1881-ben felállított Magyar Királyi Csendőrség alapját.

Létrehozását az tette szükségessé, hogy a vármegyék által működtetett csendbiztosi rendszer képtelen volt a betyárvilág újrateremtődését megakadályozni. A francia földről olasz közvetítéssel ránk kényszerített zsandárságból néhány évtized alatt a magyar vidék biztonságának őre lett. Jelszava: „Hittel, becsülettel, vitézül”. Fő feladatául a működési területén a személy- és vagyonbiztonság megóvását, a béke és közrend fenntartását, a törvények, rendeletek megszegésének megakadályozását, a vétkesek felderítését, hatóságnak átadását rendelte a törvény. A sikeres feladat-végrehajtás érdekében csendőrnek elsősorban katonaviselteket alkalmaztak.

Pontos előírások szerint működtek. A csendőrnek saját költségén kellett órát venni, a járőrnek ugyanis meghatározott menetsebessége volt, a jelentésben ki kellett térni arra, mikor, hol járt. A csendőrtől elvártak bizonyos életmódot. Legyen megtakarított pénze, ugyanakkor pedig más, kereső foglalkozást nem vállalhatott, hogy ne legyen megvesztegethető! Hatáskörük 1919-ig a bűnüldözésre és a járőrözés közbeni bűnmegelőzésre korlátozódott. A helyi hatóságok a XX. század elejétől gyakran használták fel a testületet politikai és nemzetiségi tiltakozó akciók megtörésére. A csendőr fegyverhasználati szabályai is igen szigorúak voltak. Bármilyen támadásra vagy támadási kísérletre azonnal tüzelnie kellett, ellenkező esetben kötelességszegés miatt hadbíróság várt rá! Ez a fegyverhasználati szabály 1920. után is fennmaradt.

A kiállítás létrejötte is méltó a figyelemre. Példája annak, hogyan lehet összefogni az állam erejét a civil magángyűjtők lehetőségeivel. Az ötlet a Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaságtól származik. Megvalósításakor a Hadtörténeti Intézet és Múzeum már meglévő gyűjteményéből és Lóránt Csaba magángyűjtő kincseiből válogattak. Ez a módszer akár a magyar múzeológiának is a megújítója lehet.

A bemutatott tárgyak között az egyik különlegesség a portyázó csendőr egyenruhája. Ez az alakulat akkor jött létre, amikor az első világháborúban Románia átállt az Antant oldalára és kisebb csapatok betörve a Magyar Királyság területére, ott különféle törvénysértéseket követtek el. A magyar katonákkal vegyes portyázó félszázad ezeket igyekezett az erdőkből kifüstölni. Érdemes azt is megjegyezni, milyen jó állapotban vannak a ruhák és a gombok. Az évtizedekkel ezelőtt felhasznált anyagok minőségét jelzik.

A figyelmes látogató sok más érdekességgel is találkozhat a vitrinekben. A „rendes” katonák között fegyelmet tartó csendőrt sehol sem szeretik, ugyanakkor minden hadseregben megtalálható. A második világháború idején szolgálatot teljesítő tábori csendőr német mintájú táblája, teljes egyenruhája, fegyvere is látható a kiállításon, de képet kapunk az Európa különböző országaiban ma is működő csendőrségek életéről is. Segíti az eligazodást egy nem sokkal korában, 2010 decemberében megjelent könyv, melynek lapjain megismerkedhetünk a csendőrség utolsó húsz évében használt felszereléssel, ruházattal.

Sipos András

A Magyar Királyi Csendőrség egyenruházata és felszerelései 1920 – 1945

ISBN 978 963 88959 1 2

HK Hermanos Kiadó, Szeged 2010 

Mesterprint Kft. Budapest